In Memorian Heat Ledger (1979-2008)

Heath Ledger emlékére

Eme sorokat, most Heath Ledger emlékére írom. Halála nagy csapásként ért engem, és még szertintem több ezer rajongót, a családjáról nem is beszélve...

Mindenesetre most szeretném elmesélni Heath Ledgerrel való „első találkozásomat“.

Mindez kb. 4 éve történt, de azóta sem feledem e csodás embert. Egyik este unottan bámultuk a TV-t édesanyámmal, mikor kezdődött egy film. A gyávaság tollai c. film volt az, számomra nem sokat mondó névvel. Mivel más csatornákról nem ment jobb film, hát itthagytuk, mégis mi lesz belőle.. Amint megjelent a filmben, én azonnal beleszerettem. Legfőképp az a csillogó kis huncut szeme és a pártalanmosolya fogott meg. Mellesleg nagyon jól játszotta a szerepét is. Ezután mégha a film tök unalmas is lett volna, én akkoris végignéztem volna miatta. Végülis aztán nagyon izgalmas volt a film, nemcsak nekem hanem édesanyámnak is teteszett. Amint vége lett a filmnek, rögtön a filmszereplőket kezdtem el böngészni a képernyőn. És ott volt Harry Faversham, azaz Heath Ledger. Én rohantam oda a számítógéphez, hogy megtudjak róla még többet a neten. Rengeteg képet megnéztem róla, majd az életrajzát is elolvastam. Nagyon megtetszett benne az a rész, hogy április 4-én született. Tudiniilik én pedig április 1-jén szūlettem. Meg amúgy is azt tapasztaltam, hogy a kos jegy szülött emberi általában jófejek, úgyhogy kezdtem mégjobban megszeretni őt.

Később már a mobilom és a számítógépem hátterén virított a képe. Szóval ez volt az „első nagy találkozásom“ vele, ekkor fogadtam őt a kedvenc színészemmé.

További emlékezetes találkozásom vele a képernyőn keresztül, 2-3 hónappal később történt, mikor ismét egyik filmjét a műsorra tűzték, nagy örömömre. Ez a film pedig a 10 dolog amit utálok benned volt. Már a film vetítése előtt 1 héttel be voltam zsongva. Mindenhova felírtam e nagy eseményt, nehogy elfelejtsem. Még ma is emlékszem a TV képernyő sarkára is ragasztottam egy sárga cédulát, de vészhelyzet esetére még a mobilom ébresztőjét is beállítottam, hogy mindenképp belegyek biztosítva. Végülis aztán nem szalasztottam el a várva-várt filmet. Eszméletlenül jól játszotta Patrick Verona szerepét. Szóval ez a jóképű, rettenthetetlen fürtös srác magába bolondított.

Ezután elég sokáig nem adtak tőle semmi filmet, ezért muszáj volt szereznem... Ekkoriban számított új filmjének a Casanova, így há tnem is volt kérdéses, hogy nekem ez a filmje ne legyen meg. Mivel én nem értem be egy filmjével, rögtön rendeltem mellé még egy filmet, a Lovagregényt. Teltek múltak a hetek, de a DVD-k csak nem akartak megérkezni hozzám. Egyik nap megláttam a TV ajánlóba, hogy a Lovagregény-t fogják adni jövőhét szombaton. Mivel sajnos a várt DVD-im még mindig nem érkeztek meg, muszáj volt beérnem a jövőhéttel.

Elérkezett a nagy nap. Egyszercsak déltájt csengetnek. Csodák-csodájára megérkeztek a filmek. Mivel épp aznap este adták a Lovagregényt a TV-ben, így nem kellett válogatnom, hogy melyik filmet nézzem meg előbb. Így hát a Casanovát kezdtem el nézni. Nagyon jól állt neki Casanova szerepe. Nála jobb Casanovát keresve sem találhattak volna. A világ legnagyobb csábítója, az átváltozás és a humor nagymestere - azt beszélik, nincs nő a világon, aki ellen tudna állni Casanova sármjának. Hát ez nemcsak a filmbéli szerepére mondhatnám el, hanem a való életben is igaz számomra. Szerintem sok lány eljátszotta volna a filmben a meghódítottját, avagy Francescát. Persze többek közt én is...

Este pedig a Lovagregényt nézte az egész család. Én rendesen a képernyőre voltam tapadva. Ebben a filmjében álomhercegnek beillő, páncélos szőke lovagként zártam a szívembe. Az a csábos mosolya ismét megigézett...A film végén volt az egyik legjobb csókjelenet, amit valaha láttam.

Következő filmje, amit ismét először csak a TV-ben láttam, A hazafi volt. Ebben a filmben Gabriel Edward Martin bőrébe bújik, Mel Gibson fiaként. Egy makacs és önfejű fiatal srácot alakít. Sajnos a film végefelé megöli őt a gonosz William Tavington ezredes. Mikor leszúrta Heath-et a filmben, én azt hittem bemászok a TV-be és laposra verem azt a szemetet. A sírás kapkodott, de aztán végül „rájöttem“, hogy ez csak film, úgyhogy nincs is miért aggódnom.

A Grimm című filmet DVD-n láttam először. Itt jól játszotta a gagyi, és befolyásolható, de egyben melegszívű és aranyos Jacobot. Őszintén megmondva ez a film is egész jó volt, bár kicsit mást vártam, ezért annyira nem is szertettem meg, mint a többit.

A Túl a barátságon-t egyik osztálytársnőmtől kölcsönöztem, mivel dícsérték ezt a filmjét. Sokak szerint ez a film hozta meg neki a hírnevet. Engem is kiváncsivá tetettek ezek a kijelentések. Mielőtt leírnám róla a véleményem, az elején tisztázzuk, hogy én nemnagyon szeretem a filmdrámákat. A film nagyon szép volt és a színészek is jól átadták a hatást. Igaz engem csak kicsit megérintett a film, mikor először láttam nem voltam oda meg vissza a filmtől. Főleg az elején kezdtem unatkozni, mivel alig beszéltek benne. Első nézésre nekem túl hosszúnak, unalmasnak és átlagos filmnek tűnt, azzal a külömbséggel, hogy most két férfi szerelmes egymásba. De azt hiszem jövőhéten ismét megnézem, mert ahogy olvasom a filmről a véleményeket, csak dicsérteket látok.. Úgyhogy megnézem mégegyszer, hátha megváltozik a véleményem. Amúgy minden elismerésem Heath-é hogy ilyen szerepet is bevállalt. Ilyen egy színes egyéniség. Többek közt én is ezért szeretem.

Hát a Szörnyek keringője is hasonló volt számomra. Ez is olyan elgondolkodtató, drámai film, mint az előbb említett. Bánatomra rögtön az elején öngyilkosságot követ el Heath, de nem lehet minden filmjében egyforma... Maga a történet nagyon emberi, mély kérdéseket vet fel. De a filmet én alig bírtam végignézni. Untam. Nyomasztó, lassú, nyomorult élet több, mint két órában.

Legutóbb a Kéz és ököl című filmet volt szerencsém megnézni. Bár eléggé lehangoló volt a film nézése, ugyanis csak interneten tudtam megnézni részletekre szétszedve és angolul. De ez sem tartott vissza attól, hogy esetleg ezt a filmjét kihagyjam. Nem tartozik az ismertebb filmjei közé, de nekem tetszett. Voltak benne jó akció jelenetek és végefelé nevettem is rajta.

Eddig sajnos a töbi filmjét nem láttam, de továbbra is igyekszem minnél többet megnézni. Nos...azt hiszem a filmjeiről tovább nem is szaporítom szót.

Külön a személyiségéről...Én nagyon bírtam őt. Igazi egyéniség volt. Nem érdekelte mások véleménye. Ezt bizonyította a Velencei Film Fesztiválon, ahol sokak szerint ízlésficamban szenvedett. Ěn vidám, jókedvű, őszinte és jópofa emberként „ismertem“. Az interneten megnézett videók és képek alapján egy mókamesterként marad meg az emlékeimben. Nekem, mint pasii s bejött. Iszonyúan jóképű. Imádtam a mosolyát! Ezt most ki is jelentem, hogy az ő mosolyánál szebbett még nem láttam. A szemeiről nem is beszélve. Egyszerűen elolvadok mikor a szemébe nézek...Persze ezek mellett nagyon tehetséges színész is volt.

Ahogy magamat ismerem, szerintem nagyon sok mindenben hasonlítottunk is, talán ezért is szerettem őt annyira!

Az íróasztalom előtti fal tele va az ő képeivel. A füzeteimről nem is beszélve. Még az alapiskolás padomba is belevéstem a nevét. Sokszor mikor az órák unalmasak voltak, csak úgy össze-vissza irogattam, firkálgattam. Így megesik, hogy pár könyvemben és lapokon az ő neve olvasható. Számítógépemben külön mappája van,amiben csak az ő képei vannak. Néha unalmamban azon szoktam gondolkodni, hogy ő vajon most mit csinálhat a világ másik felén...

Egy régi nagy álmom volt, hogy ha egyszer sikerül kijutnom Amerikába, vagy Ausztráliába, akkor tuti felkeresem őt, hogy legalább beszélhessek vele, vagy akár egy közös képet készíthessek vele és autogrammot kérhessek őle személyesen. Sajnos ez az álmom szertefoszlott. Talán majd egyszer a túlvilágon „találkozunk“...

2008. január 22-én (névnapom után 1 nappal), életem egyik legszomorúbb eseménye bekövetkezett. A hírt azonban én csak 23-án este tudtam meg.

Épp DVD-t néztem a szobámban, mikor édesapám benyitott, majd az íróasztalomhoz lépett és felnyitotta az asztali lámpát. Az egyik képre mutatott, és azt kérdezte: Hogy is hívják ezt a színészt? Erre én: Heath Ledger. Erre ő azt válaszolta: Akkor ő meghalt, előbb mondta be a híradó. Ěn nem akartam hinni neki, gondoltam biztos félreértett valamit. De azért nem hagyott nyugodni a gondolot, mert mivan ha mégis? Eszeveszetten lerohantam a számítógéphez, hogy megnézzem interneten, hogy mégis igaz-e a hír. Megnyitottam az egyik kereső oldalt és rögtön a ott volt a fontossabb hírek közt, hogy Heath Ledger meghalt. Nem hittem a szememnek, reméltem, hogy csak álmodom. De sajnos nem ez történt.. Rákattintottam a linkre, majd tátott szájjal, megrökönyödve olvastam a borzasztó hírt: „Keleti parti idő szerint kedd délután fél négykor Heath Ledgert holtan találták New York-i otthonában. Az ausztrál színész 28 éves volt. A szerda reggel végrehajtott boncolás során nem tudták egyértelműen megállapítani a halál okát, egyelőre csak feltételezik, hogy gyógyszertúladagolás okozta.“

Felrohantam a szobámba, magamhoz vettem a mobilom és előkerestem a képeit, majd belegondoltam, hogy többé tényleg nincs Heath Ledger! Az asztalomnál gubbasztottam a sötétben és sírtam...Később apum beszólt ismét, hogy bővebben is fognak róla beszélni a Híradóban. Míg a hazai hírek mentek, én másra se tudtam gondolni, csak rá. Azon járt az eszem: Miért pont Ő? Hogy történhetett meg ilyen, pont vele? Majd visszaemlékeztem az előző estére, mikor ő meghalt...Visszagondolva arra az estére, én nem éreztem semmi baljósat.. A hírekben még kérdéses volt mások számára, hogy öngyilkosság történt-e. Én tudtam, hogy semmi ilyenről nincs szó. Éreztem a szívem mélyén, hogy Ő nem tenne ilyet. Hiszen ő szerette és élvezte az életet. Csupán annyi az egész, hogy fáradt volt és gondjai is voltak és egy kis pihenésre vágyott. Mivel magától nem tudott elaludni, az altatókhoz nyúlt és a kelleténél sajnos többet vett be. L Rettentő látvány volt számomra, mikor a TV-ben mutatták, ahogy hordágyon tolják ki a hotelból. Rettenetesen sokkolt a hír. Alig bírtam magamhoz térni. Aznap és másnap is megsirattam őt. Egy imát is elmondtam érte. Két nappal halál után, „emléknapot“ is csináltam. Megnéztem két filmjét is DVD-n. Suliban is egyfolytában ő járt a fejemben. Nagyon megráztak a történtek. Sajnálatos ami történt. Szinte felfoghatatlan. Hiszen előtte állt még az egész élet. Most is majd megszakad a szivem, mikor a falamra nézek és ott mosolyog rám azzal az elképesztően elbűvölő mosolyával. Eddig egy napom sem telt el úgy, hogy legalább egyszer ne sírtam volna miatta... ;(((

Mellesleg nem vagyok fanatikus, de nekem nagyona szívemhez nőtt! Mások véleménye erről pedig nem érdekel, mert az a fontos, hogy én mit érzek. Sajnálom azt, aki ezt nem érti meg...

Az internet is tele van az ő halálhírével. Bárcsak akkor írtak volna róla ennyi weboldalon, mikor még nem következett be eme szomorú eset! Mostmár nincs visszaút..

Még hagyott ránk 2 új filmet. De meghajolni a bemutatók után már csak odafentről fog. (Hosszú álmában..) Az I´m Not There-t, Magyarországon csak február végén fogják a moziba vetíteni, de én már most megfogadtam, hogy én a nézők közt leszek. A másik filmje pedig a Batman: A Sötét Lovag, amelyben Jokert alakítja majd. Ez lesz az első olyan szereplése, amelyben gonoszt játszik majd. Szerintem nem fogunk benne csalódni...

Ennek ellenére, még egy filmforgatása félbeszakadt a történtek miatt, még hozzá a The Imaginarium of Doctor Parnassus. A film befejezésére állítólag majd más színészt fognak keresni.A forgatásról halála után három nappal később kiszivárgott fotók valószínűleg az utolsók, melyek Heath Ledgerről készültek.

ÉN, feledni ŐT, soha nem fogom! Fájó szívvel veszek búcsút. Nyugodjon békében! Reméljük az égi "színházban" tovább játszik... Nagy tehetségtől vehet búcsút a világ! Mindörökké Heath Ledger! „Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.“ (Fekete István) Én mindig emlékezni fogok rá, és az emlékeimben tovább fog élni! L

Írta: Jónás Ágnes , 2008.január 26. 19:19